Mikor már azt hiszed, hogy mindenre felkészült rutin róka vagy, akkor is érhetnek váratlanul dolgok.
Imádom, hogy van kertünk, használjuk, szeretjük. Ma is neki vágtunk a két kis autónkkal, először a házunk mögötti hosszú utcának (kerten kívül). Nem jutottunk sokáig, mert Lucus eltanyázott egy hatalmasat. A szájából dődő vér csupán elsőre tűnt riasztónak, ilyen volt már máskor is. Annyira sikerült kinyitnom az ordító gyerek száját, hogy belenézzek. Nem a foga. Jaj de jó. Közben a kis szája már a duplájára dagadt.
Ekkor jött a váratlan, Bence hisztizni kezdett, hogy ő ugyan be nem jön. AUtózni akar. Na, hajrá, értesd meg egy kétésfélévessel, hogy a másik kétésféléves meg van ijedve, dől a vére és csak annyira kéne bejönnie a ház területére, a teraszig, amíg lemosom a száját. Neeeeeeeeeeeeeem. Neeeeeeeeeeeeeeeem. Ráborult a kisautóra. Luca néhány perce ekkor már ordítva vérzett, de megkértem szépen, hogy nyugodjon le és álljon le egy kicsit, amíg berántom Bencét. Duplán ordítva feljutottunk a teraszig, ahova beemeltem autóstól Bencét, ako ordítva jelezte a szomszédságnak, hogy őt semmilyen szinten nem érinti Luca vére. Játszótérre akar menni. Én meg csak szajkóztam, hogy mindjárt, csak bejutunk, lemosom, addig ő teraszozzon. Eltűntünk szegény szeme elől, amíg megkerültük a házat, bejutottunk, nyitottunk a terasz felé. Változatlanul sírt és sírt. Közben Lucát gyorsan kihámoztam és letörölgettük az aszfalt darabokat a kis szájáról. Fog épnek tűnik, száj kívülről okés, belülről cafatos. Bende közben már halkabban ordított, köszönhettük ezt a házunk előtt elhaladó idős hölgynek. Luca oké, lelkesedés a régi, mehetünk a játszóra. Kicsit bágyadtan hintázgatott, mászókázott, csúszdázott, amíg Bence autózott. A bejövetelnél ismét harc, de azért a hideg nagy úr, így én győztem ezúttal. jaj de jó. Bent vagyunk, egész ép bőrrel. Inni nem tud, csak szívószállal, de csodák csodájára a cumi nem okoz neki gondot :)))))
Ha egyszer majd tudok beszúrni képet, megteszem. Addig feltöltöm a 2008 őszbe.