Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉS

Nyertem magamnak egy estét.

Már olyan régóta készülök írni, de egyszerűen vadászni kell azokat az estéket, mikor a gyerekek elaltatása, a lakás helyre rántása után bármire is marad energiám. Kemény dolog azért ez az anyaság, meló, háztartás történet. És én nem is panaszkodhatom, mert 4 órában (gyak. 6:) dolgozom, ellentétben más anyalényekkel, akik mindezt 8 órában csinálják. Most viszont olyan jól alakult a napunk, hogy délután nem aludtak a gyerkők, majd jól kivittem őket a kertbe csúszkálni, hóembert építeni, bandázni a többi gyerekekkel (másik ikres anyukával :) és akkorát hancúroztunk, hogy nem igazán volt szükség a mese utáni altatásra. 7.45-kor aludt mindkét Boci. Gergő pedig valahol Weeze és Budapest között a rózsaszín irodában. Nincs is ennél jobb alkalom egy kis beszámolóra. 11-ig van időm, mert kezdődik a Wasabi Jean Reno-val, ami emlékeim szerint pont jó lesz félmagányos estémre. (Mire vége lesz, remélem, Gergő már befut azért)

Hát akkor hogyisvagyunk.

L&B január óta viszonylag töretlenül járnak oviba. Ebből Luca 2, Bence kb. 8 napot lébecolt itthon egy kis köhögéssel. Leginkább zöldtakonyos kiscsoportos alapállapot néha köhögéssel. Most épp Bencus kiscsit csúnyábban köhög, de erre magyarázat lehet, hogy azért havaztunk rendesen délután.

Az ovit változatlanul imádják. Van szerelem (Martina, Lukács és Csongi), van rengeteg foglalkozás, kézműveskedés, ének és vers tanulás és van mind ehhez rengeteg udvari program. Ezzel leginkább csak a nagyon mínusz, félméteres hó idején van bajom, mert nem sikerült még úgy értük mennem, hogy ne lehetett volna csavarni a vizet a cipőjükből és ne lett volna rajtuk még a bugyi is kicserélve. Ez annyira nem dobogtatja meg anyai szívem, mert jó levegő ide vagy oda, azért ésszel kellene csinálni. És persze emlékszem, hogy gyerekkorunkban mi is bugyiig vizesek voltunk és nem lett semmi bajunk, de anyaként másképp élem meg ezt a dolgot.

Olyan nagy gyerekek már. Nem is csak a 101 cm, és hogy ezzel végre bemehetnek már a vidámparkba is, hanem ahogy és amilyen iramban fejlődnek. Luca egyre szebben rajzol, kézműveskedik, darálja a verseket, imádja a lovakat, táncol, balettozik (magától), énekel, okoskodik és minderől van nagyon komoly véleménye, amit ki is fejt, miközben ráncolja a homlokát és felemeli a mutatóujját. Mára presztizs kérdést csinál abból, hogy minden nap kakiljon és Bencét is erre oktatja. Csak pörgős szoknyát hord és mindenféle csajos kiegészítőt hozzá. Egyik héten Lukácsot szereti, a következő héten már Csongit. Lukácsot mondjuk az anyukák is szeretik. Cuki, pici kiskirályfi. Amikor Lukács a soros, akkor néptáncra is szeret járni vele, amikor Csongi, akkor nem. Persze rájöhetne, mert jövő héten be kell fzetni az újabb tandíjat a félévre. Luca amúgy teljesen tisztában van vele, hogy szép, ennek megfelelően illeg-billeg , mi pedig kicsit rettegünk ennek későbbi következményeitől :).

Bence továbbra is kisbence (csak sokkal nagyobb, mint Luca), autózik, nagyon cukin oldalra billenti a fejét és lesüti a szemét és meglát olyan összefüggéseket, amiket még mi sem és kérdez és kérdez és kérdez. Viszont Lucuval ellentétben nem magyaráz mindent túl, elfogadja Luca irányítási kényszerét (azért jól meg tudja gyepálni, ha arról van szó), mégis igykeszik minél jobban felhívni magára a figyelmünket mindenféle kis apró cukisággal. Nagyon igényli a szeretgetést, a törődést, az odafigyelést és a kettesben (anyával vagy apával) programokat. Ha stresszes, köhög, amint elalszik, el is múlik. Bence kulcsa, hogy hagyni kell, hogy járja a maga kis útját és csak szeretni kell őt úgy, ahogy van. Ő az a típus, aki nem eszik húst, mert nem akar, nem kakil, csak 4-5 naponta (most már magától, mert az elején pánikszerűen adagoltuk neki a hashajtót 3 nap nem kakilás után, attól rettegve, hogy megtörténik ugyan az még 1x, de rájöttünk, hogy hagyni kell és megteszi magától, amikor neki megfelel), egészen máig sárkány akart lenni a jövő heti jelmezbálon (nagy nehezen szereztem jelmezt is), de ma kitalálta, hogy ő medve lesz vagy kutya. Nos. Bence ilyen és így imádjuk. Amúgy nagy Apa szerelem van most.

Hamár Apa. Apa repked töretlenül és közben már oktatja is a jövő pilóta generációját. Ideje kevés, de amikor tud, velünk van. Egyre több jó kis családi programot tudunk csinálni és ha lassan beáll valami féle rendszer az életünkbe és talán egyszer kitavaszodik, próbálunk azért kettesben is kicsit kimozdulni. Nem könnyű. Mondjuk idén már egy moziba és három napra kettesben Villányba eljutottunk.

És akkor itt vagyok én. Szeretem, hogy dolgozom, szeretem, hogy tanítok (szeptemberől még egy tárgyam lesz). Azt még nem sikerült megvalósítanom (ahogy elterveztem), hogy betartom a 4 órás munkaidőmet és 1 és 4 között, amíg megyek értük az oviba, sportolok, emberekkel találkozom, magammal foglalkozom, olvasok, relaxálok , e-mailekre válaszolok, vagy BÁRMI, ami tök jól esne. Kicsit azt hiszem megrettentem ettől. Fura, de ezt érzem. Inkább dolgozom kicsit tovább (mindig van mit), de nem lazítok. Fogalmam sincs miért. Pedig jó lenne, mert jót tenne. Nem lennék, annyira feszült, fáradt, türelmetlen, aminek szegény család issza meg a levét legtöbbször és szerintem ezt próbálja a szervezetem is közölni velem egy ideje. Először a magas vérnyomás, most a fül eldugulások, hátfájás, gyomorpolip. Merthogy volt azom is ám, de semmi rettenet szerencsére. Az egész még tavaly kezdődött. A magas vérnyomás után jött a váratlan fül eldugulás (mindenféle előzmény és betegség nélkül). Gyakorlatilag 3-4 naponta átmossák az arcüregemet és hol jobb, hol rosszabb a dolog. Nem fáj, csak a hallásom egy kicsit féloldalas. A fül-orr gégész dokinéni végül elküldött gasztroenterológushoz, hogy hátha reflux (itt minden mindennel összefügg, kérem) és esetleg éjszaka visszacsorog a fejembe a gyomorsav, ami eldugíthat. Na, ha az ember orvoshoz megy, akkor valamit mindig találnak nála. Mert persze kiderült, hogy kicsit refluxos vagyok és hamár ott lent jártak a kamerával, egy ici-pici kis polip is ott csücsült, amit el is távolítottak biopsziával (tiszta dr. House!!!). Aztán persze semmi rosszindulat, csak egy kis gyulladás. Kaptam gyógyszert, amit egyelőre nem szedek. Nem, miután a reflux maga nem okozott eddig tüneteket és megvárnám a 19-én esedékes arcüreg CT-t, hogy tényleg semmi nincs-e ott, ami a dugulást okozza. Na, akkor adok egy esélyt a gyógyszernek, ha nem a fejemben van a hiba. Ha a fülem nem javul tőle, abba is hagyom. Brutális, mennyi mellékhatása van egy ilyen kis kapszulának. Nem beszélve az összetevőkről. Megvárok minden eredményt, minden szakvéleményt és elbattyogok a homeopátiás doki nénihez. Szerencsére a fü-orr gégész dokinénink (felnőtt és gyerek is egyben) támogatja a 'ne szedjünk gyógyszert, ha nem muszáj és amíg lehet természetes megoldás' elvemet. Milyen durva, hogy magamról írok a legtöbbet a gyerekekről szóló blogba. Talán tényleg lassan-lassan eljön az ideje a magammal foglalkozásnak is. Kicsit néha szétcsúszom, de ezt és néha a fülemet leszámítva rendben vagyok. Most már érdekes, napok óta nem dugult el. Ezért is furcsa a sztori. Jó lesz egyszer kibogózni a szálakat.

Háziasszonyi minőségemben nem fejlődtem sokat, bár egyre rutinosabban dobok össze kajákat, ma pl. tök jó husilevest és diósgubát alkottam magunknak. Ami fura, hogy a késztetésem most már megvan arra, hogy főzőcskézzek, inkább az időt keresem még valahol mind erre. Nem beszélve a takarításról. Na jó, kezdek uncsi lenni és egy órája már beszámolók, pedig lassan ideje bebújnom az ágyikóba a tv távirányítójával. Jaaaaaa, képzeljétek, tiszta retró, vettünk egy fregolit. Egy igazi fregolit, csak persze kicsit jobb minőségben, mint anno nekünk volt a fürdőszobánkban. Tökre utáltuk, hogy a hálónkban száradnak a ruhák. Persze nevetgéltünk egy sort azon is, hogy anyáink míly' boldogsággal szabadultak meg a fregoliktól, mikor bejött a szupersokféle, lábon álló szárító és nem kellett többé nyikorgatva fel-le húzni naponta a fregót, csupán kikapni a sarokból a teregetőt, majd ha már nem kell, összerakni és puff, mehet a sarokba. Na igen, de nálunk nincs olyan, hogy már nem kell, sokat kerülgetjük, el sem tudjuk normálisan pakolni és a fürdőszobában tuti jó a klíma ahhoz, hogy pikk-pakk megszáradjank a ruhák. Ismét sikerült fél oldalban értekzenem egy igen fontos témáról :)

Na, megyek, pihenek egyet. Valamikor jövök újabb tudósításokkal.

Szólj hozzá a témához!

twitteriwiwfb

Blog info

Luca és Bence világa

A Borsószemek és az Olahikrek folytatása.

img

Gyermekek

Oláh Bence
child_7
13 éves, 5 hónapos, 1 hetes, 2 napos
101 cm, 16000 g
Oláh Luca
child_8
13 éves, 5 hónapos, 1 hetes, 2 napos
101 cm, 12500 g
Fejlődés »

Bejegyzéscímkék

3 évesek (1) 30 hónapos (1) állatkert (2) angyal (1) arcüreg röntgen (1) arcüreggyulladás (1) balett (1) banános palacsinta (1) bárányhimlő (2) beszédfejlődés (1) bili (2) bio (1) bronchitis (1) búcsú (1) csiri-biri (1) cuppanós puszi (1) dackorszak (1) dietetikus (1) éjszaka (1) első nap az óvodában (1) emésztés (2) énekek (1) esés (1) étkezés (2) étrend (2) evés (1) fejlődés (1) felkészülés a télre (1) finom-hangolás (1) fogak (1) fogzás (1) fulladás (1) gasztroenterológus (1) gyerekfoglalkozás (1) gyerektorna (1) gyerekújság (1) gyerekzár (1) hagyományos orvoslás (1) hideg (1) homeopátia (4) időjárás (1) ikrek beszédfejlődése (1) immunerősítés (1) indisó (1) influenza (1) ivás (1) kakilás (5) kétéves (1) kétévesek (1) kétszínű ikrek (1) kettesben (1) kiesett fog (1) kiságy (1) környezet (1) körömlakk (1) krupp (3) kukorica leves (1) laevolac szirup (1) london (1) lovaglás (1) madarász utcai gyermekkórház (1) megelőzés (1) megfázás (1) miért korszak (1) mikulás (1) mondókák (1) nagy ágy (1) nehéz légzés (1) nosztalgia (1) nyár (1) nyaralás (2) oltás (2) orrmandula (1) ősz (1) óvoda (5) óvodai lehetőségek ii. kerület (1) pedagógiai program (1) pedofil bébiszitter (1) pelenka (1) pneumococcus (1) póniovi (1) prevenar (1) receptek (1) rendrakás (1) repülőtér (1) ringató (1) rost (1) sószoba (1) sóterápia (1) szájfeldagadás (1) szobatisztaság (2) szteroid (1) születésnap (2) szülinap (1) szülinapozás (1) távirányító (1) tél (1) télapó (1) tengerpart (1) terrible two (1) tihany nyaralás (1) utónevek (1) versek (1) vírus (1) vissza a munkába (1) wizzair (1) zoo (1)