Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Nagyon vártam az idei karácsonyt. Amúgy is szeretem ezt az ünnepet, a készülődést, a lakás diszítést, a karácsonyi zenét, a forralt bort és az ajándék ötletelést is.

Hihetetlen, hogy egy éve milyen szomorúan vártam az estét Bencussal a kórházban. Elhatároztam, hogy idén semmit nem tervezek meg előre, de úgy próbálom szervezni a napokat, hogy mindenkivel találkozhassunk. Sikerült. A szó minden értelmében boldog a karácsonyunk. Mindenkinél jártunk, mindenkit megajándékoztunk és rengeteg csodás ajándékot kaptunk mi is. Ami pedig mindennél fontosabb, hogy a gyerkőckék jól vannak és idén először csodálkozva, tátott szájjal fogadták és igazán élvezték az egészet. Hogyne élvezték volna, minden körülöttük forgott. Átalakult az ünnep, átformálódott az egésznek a hangulata és elkezdődött valami, ami kísértetiesen hasonlít a gyermekkori élményekre, ami végig kísért minden karácsonyt. Mikor minden csak rólunk, gyerekekről szólt. Ha idén még nem is volt annyira hagyományos, igyekszünk majd valami mindenki számára kellemes és emlékszetes hagyományt kialakítani Luca és Bence életében a karácsonyról. Mert ez most már tényleg róluk szól, értük van. Nekem pedig a körítés a legnagyobb élvezet. Apának pedig az, amikor már mindenen túl vagyunk, mindenkit megajándékoztunk és ledobtuk az egész éves stresszt magunkról :)))

Kattints ide a folytatáshoz... »
message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Mindenek előtt Boldog Ünnepeket Mindenkinek!

Ezt már csak azért sem hagyom ki, mert ha már az ünnepek alatt jut csak időm írni, legalább kívánok egyben Mindenkinek minden szépet, jót, örömet és valóra vált álmokat 2009-re!

Egy éve ilyenkor még nem voltam benne biztos, hogy hazajöhetünk Bencussal a kórházból. Az első kétségbeesett szembesülés, hogy bizony vannak helyzetek, amiket nem tudunk kivédeni, amik kísérnek minket egy darabon a nagybetűsben, akár akarjuk, akár nem. Ezt nem igazán akartuk már akkor sem, de ezt senki nem kérdezte tőlünk. A hosszantartó légúti megbetegedés sorozat jött és velünk is maradt. Megtanultuk kezelni, megtanultunk vele élni és megtanultunk hinni abban, hogy nem lesz ez mindig így és évről évre közelebb leszünk a végéhez.

Kattints ide a folytatáshoz... »

Igen, még mindig tudunk, ha akarunk :)

Tegnap este "örömmel" konstatáltam, hogy nincs meg a kapunyitónk, ami egyben a garázsnyitónk is. Mindig a kulcs csomómon van, de tegnap levettem és valami különös okból kifolyólag nem tettem vissza, így legalább a lakásból kijutunk. Fél éjszaka kerestem, feltúrva gyakorlatilag az egész lakást, táskákat, fiókokat, cipőket, konyhaszekrényt, hűtőt és persze a gyerekszobát. NINCS SEHOL. Persze a végére már arra sem emlékeztem, hogy mikor és hol láttam utoljára. Megvárom, amíg felkelnek, hátha megmondják. Ha ők tették el és nem én, mert már tényleg semmire nem emlékszem. Fogalmam sincs, hogy lehet újat szerezni a társasháztól és aktiváltatni, de már írtam néhány szomszédnak. Azért még bízom benne, hogy előkerül, előadják vagy a takarító nénink megtalálja ma.

Szóval a lekávézott billentyűzet és az autóbal oldalának lefejtése után itt a következő.

(Azért kicsit izgultam, hogy éjszaka ne történjen semmi, mert se a garázsból, se a kapun nem lett volna egyszerű kijutni.)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Kezdek elfáradni, úgy igazából. Olyan, mintha kétésfél éve folyamatos szolgálatban lennék. Talán mert abban is vagyok. Nem aludtam ki magam közel három éve és ha aludtam is, az agyam, a gondolataim, az aggódás sohasem alszik.

Kaptam ezalatt az idő alatt sokszor hideget-meleget, jó szót, kritikát és persze rengeteg segítséget is, mégis kezdek egy kicsit az erőm végére érni. Nem nyünyörögni szeretnék, egyszerűen csak tényleg el vagyok fáradva és az a kevés dolog ami fel tud tölteni, hamar elillan egy-egy rosszul sikerült éjszaka után. Mert így kétésfél év után is van, hogy Bence óránként felkel egy kicsit dünnyögni, majd alszik tovább. Tornázni is jó volt egy rövid ideig, de megoldás hiányában ez is elmaradt.

Jó lesz, ha vége lesz ennek az évnek, ha Apát haza engedik egyszer végre, ha néha elmehetek majd úgy is itthonról, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, hogy minek teszem ki az illetékes családtagot, amíg itt hagyom a két kis lurkóval. Jó lesz, ha nem lesz tél, ha nem lesz ennyi köhögés, takony, inhalálás és nem folyik majd orrunkon, szánkon a szteroid.

Gyógyulunk, de lassan. Marad az antibiotikum, csütörtök reggel MÁV gyerekkórház vizsgálat. Ahol tavaly is jártunk sokat. Aztán nem tudom. Jön a karácsony, az év vége. Jövőre ellátogatunk gégészhez is és vissza a homeós doktornéninkhez is.

Most azért úgy ki tudnék akasztani magamra egy csomó féle táblát:

MEGTELT

LELTÁROZÁS MIATT ZÁRVA

TÉLI ÁLMOT ALSZIK

de leginkább azt, hogy

MŰSZAKI OKOK MIATT ÁTMENETILEG NEM ÜZEMEL!

Több vonalon folytatódott a kálváriánk. Túl a horror éjszakán a másnap kevésbé köhögősen telt ugyan, de mire hazaértem a Finom-hangolásról, Bence légzésszáma kísértetiesen emlékeztetett ama tavalyi rettenetre, amiből kórház, később tüdőgyuszi lett. Amikor 60-ról 80-ra ugrott a légzésszáma, elővettem a Ventolint és bekészítettem a vészhelyzeti RECTODELT kúpot is. (Egy 1-2-3 éves gyereknek 30-40 a normális percenkénti légzésszáma, míg egy felnőttnek 12-20). Nem hittem benne, de megpróbáltam fél 9-kor a doktornéninket. Be volt kapcsolva és olyan természetesnek vette, hogy hívom, hogy csodálom még mindig. Megbeszéltük, hogy a legfontosabb az lenne, ha elkerülhetnénk a Heim Pál Kórház ügyeletét, mert mindenünk van itthon, amit ott is adnának. Legyek okos és hajrá. Sikerült. Az első 4 órában nem sok történt két szteroid hatására sem, majd elaludt. Ez jó jel volt, bár 60-as légzésszámmal még mindig gáz volt. Éjjel adtam neki be a vészhelyzet kúpot. Ezután a következő az ügyelet lett volna, de 2-3 órára rá lement 40!!!-re a légzésszáma. Hurrá!!!!Reggel lett.

Kattints ide a folytatáshoz... »
message 1 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | Következő
twitteriwiwfb

Blog info

Luca és Bence világa

A Borsószemek és az Olahikrek folytatása.

img

Gyermekek

Oláh Bence
child_7
12 éves, 5 hónapos, 2 hetes, 1 napos
101 cm, 16000 g
Oláh Luca
child_8
12 éves, 5 hónapos, 2 hetes, 1 napos
101 cm, 12500 g
Fejlődés »

Bejegyzéscímkék

3 évesek (1) 30 hónapos (1) állatkert (2) angyal (1) arcüreg röntgen (1) arcüreggyulladás (1) balett (1) banános palacsinta (1) bárányhimlő (2) beszédfejlődés (1) bili (2) bio (1) bronchitis (1) búcsú (1) csiri-biri (1) cuppanós puszi (1) dackorszak (1) dietetikus (1) éjszaka (1) első nap az óvodában (1) emésztés (2) énekek (1) esés (1) étkezés (2) étrend (2) evés (1) fejlődés (1) felkészülés a télre (1) finom-hangolás (1) fogak (1) fogzás (1) fulladás (1) gasztroenterológus (1) gyerekfoglalkozás (1) gyerektorna (1) gyerekújság (1) gyerekzár (1) hagyományos orvoslás (1) hideg (1) homeopátia (4) időjárás (1) ikrek beszédfejlődése (1) immunerősítés (1) indisó (1) influenza (1) ivás (1) kakilás (5) kétéves (1) kétévesek (1) kétszínű ikrek (1) kettesben (1) kiesett fog (1) kiságy (1) környezet (1) körömlakk (1) krupp (3) kukorica leves (1) laevolac szirup (1) london (1) lovaglás (1) madarász utcai gyermekkórház (1) megelőzés (1) megfázás (1) miért korszak (1) mikulás (1) mondókák (1) nagy ágy (1) nehéz légzés (1) nosztalgia (1) nyár (1) nyaralás (2) oltás (2) orrmandula (1) ősz (1) óvoda (5) óvodai lehetőségek ii. kerület (1) pedagógiai program (1) pedofil bébiszitter (1) pelenka (1) pneumococcus (1) póniovi (1) prevenar (1) receptek (1) rendrakás (1) repülőtér (1) ringató (1) rost (1) sószoba (1) sóterápia (1) szájfeldagadás (1) szobatisztaság (2) szteroid (1) születésnap (2) szülinap (1) szülinapozás (1) távirányító (1) tél (1) télapó (1) tengerpart (1) terrible two (1) tihany nyaralás (1) utónevek (1) versek (1) vírus (1) vissza a munkába (1) wizzair (1) zoo (1)