BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Néhány hete bomaként robbant a hír az oviban, hogy "skarlátos gyereket találtak". Hmmm. Első körben efutott előttem egy rettenetes, számtalan óvodás "áldozatot" követelő események sorozta, vörös kiütések, hosszú időn át tartó, levihetetlen magas láz, összetört gyermekek. Így kell lennie, mert ugye régen elkülönítettek, karantén alá helyeztek, kitették a betűt.

A kruppról azt mondják a szakirodalmak, hogy általában négy éves kortól elkezdik kinőni az erre hajlamos gyerekek. Aki élt már meg kruppos rohamot a gyerkőccel, az tudja, hogy ez a tény minden anyának ad némi reményt arra, hogy egyszer tényleg nem kell már rettegve figyelni, hogy teljesen el fog-e lilulni a gyerek vagy megnyugszik, mire a fulladás elérné a tetőpontját, mikor hogy veszi, fújja, kapkodja, préseli a levegőt és nem kell majd órákat ablakban ücsörögni, udvaron sétálgatni, autóval éjszakai McDrive-ot látogatni és kisautót szerezni megnyugtatásként a benzinkúton (nálunk ezek váltak be) és az ügyeletre rohanásról, szteroidos kúpról és napokig speckó klímás kórházi szobában tárolásról nem is beszélve.

Lehet, hogy már csak a gépház olvas majd el minket és persze az is lehet, hogy már a gépház sem :) (közben Gépház jelezte, ő jelen van)

Több, mint fél éve nem írtam (ez azóta két hónappal bővült), képeket is csak néhányat töltöttem fel, de változatlanul jöttem olvasni!!! Fél évet behozni csak nagyon felületetsen lehet, így inkább csak visszakapcsolódom, amennyire sikerül a blogozásba. Mert hát lenne néha mit megosztani Veletek!

Hol is kezdjem... kezdem Velük...

Már lassan 4 és fél évessé cseperednek és ennek megfelelően izgalmas és küzdelmes hétköznapokat élünk meg. Szépen elvégezték a kiscsoportot (anyáknapjával és évzáróval), de hivatalosan most is még a kiscsoport kategóriába tartoznak, de miután vegyes csoportba járnak, így ez nem annyira számít bármit is. Változatlanul szuper, hogy ilyen jól összerakott kis csoportba kerültek már négy évesen.

Olvasni rendszeresen járok ide, de írni nagyon kevés időm és energiám marad. Esténként leginkább tényleg csak végig böngészem, hogy kivel mi történt, elolvasom az aktuális híreket és bedőlök az ágyba. És persze gondolok mindenkire ezerrel. Megváltozik nagyon ez a blogolás, ahogy nőnek, ahogy nem szenzáció, ha kimondanak egy mondatot, ha elszavalnak egy verset, ha már uncsi magamnak is beszámolni, hogy már megint itthon betegeskedünk. Leginkább a saját hangulataimról tudnék írni, az pedig béna egy gyerekes blogban, mert velük persze napi szinten annyi új és izgalmas törénik, ami nekem már fel sem tűnik, hogy fejben tartani is nehéz, nemhogy minden nap beszámolni. Egyre kevésbé érzem tartalmasnak az írásaimat, inkább beszámolók, értekezések gyakran ugyanarról sokadszor.

Nem tudom, hogy vagytok vele, én imádtam gyerekkoromban a piskótatekercset. Legalább annyira, mint a csoki öntetes piskótát. Igazi örömünnep volt az oviban és az isiben is, amikor ez volt. Ráadásul azt a felfedezést tettem, (gasztroblog olvasás közben - aki nem tudja, olvassa) szuperlúzer háziasszonyi létemben, hogy ennél egyszerűbb recept nem sok van és tojás, liszt, porcukor és nagyi féle barack lekvár szintem mindig van itthon. Nos... a gyors siker és elismerés titka itt jön, csak most és csak Nektek :)))

A gyerekek tömik magukba!